Fizioterápia vadászgörényekkel

Nem gyakori, hogy valaki vadászgörénnyel jelentkezzen be fizioterápiára, azonban fontosnak tartom, hogy felkészülten tudjuk fogadni az ilyen kis kedvenceket is, hiszen a mozgásszervrendszeri problémák őket is érinthetik.

Remélem, hogy ezzel a cikkel sikerül egy kis segítséget adnom a vadászgörényeket kevésbé ismerő kollégáimnak, valamint hogy kicsit bátorítani tudom a göris gazdikat, hogy belevágjanak a fizioterápiába.

Talán az első, átfogó kérdés ami felmerülhet a témával kapcsolatban a "Hogyan?", ennek megválaszolása azonban nem olyan egyszerű. A görények fizioterápiája alapjaiban véve nem sokban különbözik egy kutya, vagy macska fizioterápiájától, mégis, ha nem akarjuk már az első percben kudarcok sorát átélni, sok dolgot figyelembe kell vennünk mielőtt egyáltalán hozzányúlnánk egy görényhez.

Kezdjük az anatómiával. Köztudott, hogy a görények rendkívül hajlékonyak és ez nem csak a gerincükre vonatkozik. Mellső végtagjaikat példul valamelyest oldalirányba is szét tudják tárni. Ahová befér a fejük, oda magukat is be tudják préselni, és olyan kicsavarodott pózokban képesek durmolni, amiről mi el sem tudjuk képzelni, hogy az hogyan lehet kényelmes. Tehát, amit fizioterápián szem előtt kell tartani, hogy ez a lazaság azt is jelenti, hogy ami a kutyáknál még normálisnak számít, a görényeknél könnyen lehet, hogy már nem az és egy beszűkült ízületi mozgáspályával, vagy egyéb problémával nézünk szembe. Továbbá a mancsukkal olyan finommechanikai mozgásokra is képesek, mint az emberi ujj megfogása, így adott esetben ezeket a mozdulatokat is gyakoroltatni kell a pácienssel, hogy visszanyerje ügyességét. Amit még tudni érdemes, hogy a kutyákkal ellentétben a görények semiplantigrád, azaz félig talponjáró állatok. A gerinc tartása is teljesen eltér más kedvencekétől. A púpos háttartás náluk teljesen normális. Egy idegen környezetben viszont gyakran laposkúszásban közlekednek és ilyenkor gerincük kiegyenesedik, tehát ebben az esetben sem kell rögtön gerincproblémára gyanakodnunk.

Az eszközök megválasztásánál figyelembe kell venni, hogy apró méretük miatt egy kemény anyagból készült instabil eszköz már annyira nem is instabil. Egy kistestű nőstény görény van, hogy csak fél kg-ot nyom, egy nagytestű hím viszont 2 kg-os is lehet. Azt is bele kell kalkulálni a dologba, hogy lábaik viszonylag rövidek, testük pedig igen hosszú és ha felállítjuk őket egy eszközre könnyen lehet, hogy kényelmi okokból le fognak rá hasalni. Így tehát a görény állapotának és a célnak megfelelő méretű, alakú és anyagú eszközöket kell kiválasztanunk. Szerencsére a görények rendkívül kíváncsi állatok, rendszerint nem félnek az új eszközöktől, így bátran válogathatunk.

És ha már a kíváncsiságnál tartunk, térjünk át egy kicsit a görények jellemére. Aki manapság megosztja az otthonát egy vadászgörénnyel, az nagy valószínűséggel már szeretetből, társállatként tartja, jól gondoskodik róla, és szorosabb kapcsolat is kialakul a görény és gazdája között, ezáltal az állat jól kezelhetővé válik (gazdiknak hozzáteszem, a fizioterápia még szorosabbá fűzheti ezt a kapcsolatot). Persze sok minden függ a szocializációtól is. Megfelelő nevelés hiányában a görények saját gazdájukkal szemben is harapósak lehetnek. Fizioterápián valószínűleg nem ezekkel az esetekkel kell dolgoznunk, viszont nagyon sok görény válik egygazdássá, vagyis csak a gazdájuknak engedik meg a simogatást, mindenki mást pedig megkóstolnak. Az ivarosság is befolyásoló tényező, egy ivaros görény kevésbé nyugodt, mint ivartalanított társai. A kor is számít. Egy görénykölyök mindenbe beleharap, így ismerkedik a világgal. Éppen ezért már ebben a korban el kell kezdeni leszoktatni a harapásról, melynek megvannak a maga kis trükkjei, de az bizonyos, hogy sok türelemre van szükség a gazda részéről. Később, a kamasz korban elkezdik feszegetni a határokat, bizonygatni akarják, hogy ők az erősebbek, és ha ezt hagyják, igazi kis terroristákká válhatnak. Közben belecsöppennek az ivarosodás idejébe, és a nemi hormonok csak fokozzák merészségüket. Persze ha a kezdetektől fogva kezünkben tartjuk a gyeplőt nem jön el a világvége, van amelyik görénynél pedig a fentebb leírtakat alig lehet észrevenni. Ivartalanítás után a jól nevelt, de vadócabb görények is szépen lenyugszanak, az idő előrehaladtával pedig ezek az állatkák is vesztenek pörgősségükből. Persze ahány görény, annyi egyéniség, viselkedésük pedig függhet az aznapi kedvüktől és a szimpátiától is. Általánosságban azért elmondható, hogy a nőstény görények pörgősek, élénkek, míg a hímek nyugodtabbak.

Szóval adott egy görény, ismerjük a problémáját, vannak eszközeink, és a gazdit is kifaggattuk az állat jelleméről. Tudjuk, hogy milyen terápiára van szükségünk, de hogyan vesszük rá a páciensünket, hogy azt tegye, amit szeretnénk?

 Az aktív torna talán az egyszerűbb feladat egy vadászgörénnyel. A nehézségek akkor kezdődnek, amikor az állatnak nyugton kellene maradnia. Egy idegen környezetben erről akár le is mondhatunk. Minden érdekesebb lesz számára a teremben. Arról nem is beszélve, hogy nem biztos, hogy nekünk megengedi hogy hozzáérjünk. Persze egy kis nyalánksággal a passzív feladatok közben is lekenyerezhetjük a göriket. Itt megemlíteném, hogy ebben különböznek a kutyáktól. A kutyák esetében nem használunk a passzív feladatokhoz jutalomfalatot, mivel ekkor feladathelyzetbe tesszük az állatot, ezáltal minden porcikája feszültté válik, mi pedig nem tudunk megfelelő munkát végezni. A görények viszont tapasztalataim szerint nyalogatás közben egészen el tudnak lazulni, az ember mondhatni bármit megtehet velük, legyen szó akár egy állatorvosi ultrahangról, vagy a mi esetünkben egy masszázsról, vagy passzív kimozgatásról. Viszont ahogy azt már említettem, a varázs nem tart örökké, egy idő után a finomság is elveszíti vonzó erejét és ha a tornánál már elhasználtuk ezt az ütőkártyánkat, nemigen tudunk mihez nyúlni. Így ha nagyon nem boldogulunk, a legjobb megoldás, ha ezt a feladatot a gazdira bízzuk, méghozzá otthoni házi feladat formájában. Ebben az esetben a gazdi napi több, rövidebb időtartamú foglalkozásra felbontva a terápiát jobb eredményességgel dolgozhat. És ha nem akarjuk teletömni finomsággal kedvencünk pocakját, otthon kihasználhatjuk a görények egy másik rendkívüli tulajdonságát, méghozzá, azt, hogy akár napi 20 órát is képesek aludni, sokszor elég mélyen. Így alvásidőben végig lehet masszírozni az állatot. Akár egy nagy séta, vagy etetés után, amikor nyugodtabbak, ezt már a gazdára lehet bízni, hiszen ő ismeri legjobban görényét. Gazdik, figyelem! Az otthoni munka nem azt jelenti, hogy többet meg sem kell jelenni a fizioterapeutánál. A terápia fontos része a monitoring. Fizioterapeutaként kötelességünk figyelemmel kísérni az állat állapotának változásait és ennek megfelelően alakítani a terápia menetét.

Fizioterapeutaként sokféle módszert alkalmazunk a gyógyulás érdekében. Ezek egyike a hidroterápia, amit csak azért emelek ki, mert sokakban felmerülhet a kérdés, hogy a görényeknél alkalmazható-e. A válaszom az lenne, hogy ha nem túl víziszonyos a páciens, akkor igen, sőt méretüknél fogva otthon is könnyen lehet velük hidroterápiázni a fürdőkádban, persze csak szakember segítségével. A görények tudnak úszni, viszont ha esetleg úsztatni kellene a görit figyelni kell rá, hogy egy-egy ilyen feladat sohase legyen több pár percnél, mivel nagyon hamar elfáradnak.

A cikkben szó esik néhány gyakori görény megbetegedésről is, amelyek esetén érdemes belevágni a fizioterápiába. Persze lényegében véve, bármilyen mozgásszervrendszert érintő probléma esetén bátran fel lehet keresni egy fizioterapeutát. És ne feledjük, hogy a fizioterápia megelőzés céljából is remekül alkalmazható!

Fizioterápia = Fáradt és kiegyensúlyozott görények :)

Bognár Ágnes